Korond község

A Csiga-domb, helyi nevén Rakodó-hegy 1980-tól földtani rezervátum. Másfél hektáron fekvő karbonát forráskúp-telep. Tulajdonképpeni centruma egy sós-meszes ásványvízforrás; az ásványvízből kicsapódó kalcit és benne foglalt aragonit-lerakodásából jött létre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A déli irányból lefolyó Korond vize völgyében, ott, hol a Kalonda-patak belé szakad, van a Likas kő. Egy kőkoporsó alakú egészen átlyukasztott nagy szikladarab, melyet a rege szerint Tartod tündérei ejtettek oda le.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Firtos-csúcs (1062 m) középkori vár maradványait őrzi, melyben ferences kolostor volt még a XVIII. században. Közelében kilátó, pihenőhely fogadja a vándort.

Korond nem csak kerámiájáról, hanem kiemelkedő borvízforrásairól is híres. Nevezetesebb az Árcsói forrás, melynek hajdan három kútja volt, a Cseredombi forrás, más nevén Fingóborvíz, Korond legnagyobb hozamú ásványvízforrása, a Dióvápai forrás valamint a Szőlőmáli forrás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Számos krónikástól olvashatunk e vizek gyógyító hatásáról, arról is tudomást szerezhetünk, hogy egykor e források vizét kecsketejjel vegyítve gyógy kúraként fogyasztották.

A fazekasság kezdete az 1500-as évek második felére tehető, 1562-ben, amikor megszűnt a szabad sóhasználati jog, kezdett életre kapni a fazekasmesterség. Máz nélküli, később mázas edények készültek itt, az egyedi díszítőmotívumok terén a zöld és sárga szín mondható hagyományosnak, később egészült ki a tárház –szász hatás eredményeként – kék színnel. A korondi, Pünkösdi Fazekasvásár nemzetközi hírű esemény.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Már a XIX. század második felében ismert volt a bükkfatapló-feldolgozás ezen a vidéken. A begyűjtött taplógombát egy hétig zsákban tartják, majd pucolják, szeletelik, potyolják, vasalással nyújtják. Méret és minőség függvénye, hogy kalap, sapka, terítő lesz-e belőle, vagy épp valamelyik tárgyra kisebb díszítőelemeket vágnak ki belőle.

Korond környéke

A Kalonda-tetőn már a XVIII. századtól jelentős kereseti forrás a szénégetés. A bükk- és tölgyfahasábokat kúp alakban rakják egymásra a szénégetők, az így létrejött baksát szalmával és földdel takarják be. A belsejében hagyott üregbe kerül a gyújtós, és a farakás fojtott lánggal 8-12 napig izzik. Felügyelet szükséges a teljes munkafolyamathoz, arra is figyelni kell, hogy miután a rakásról lehúzzák a földet, a baksát szénporral betakarják, hogy a tűz teljesen kialudjon. Ez után jöhet a széndarabok kiválogatása, zsákolása, értékesítése 18-20 napnyi munka eredményeként. A Szenes Napokat minden év szeptemberének első hétvégéjén szervezik a Kalonda-tetőn.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szépalakzatú Fiastető tetőcsúcsán mint büszke sasfészek trónol Atyha, hazánknak legszebben, s legmagasabban fekvő faluja.” – írta Orbán Balázs, ám más erénye is van Atyhának, mellyel az idelátogatókat elkápráztatja: a hagyományos falukép, a lakosság épített öröksége.

Korond községhez tartozik Vadasmező. A kis település alatt fakad a közismert Fingó borvíz.

Pálpataka és Fenyőkút a XVIII. században jött létre Korond tizeseiként. Pálpatakán a száz évnél is öregebb harangláb, mellette pedig az 1994-ben épült fatemplom domborműves stációival ámítja el a látogatót.

Fenyőkút közelében, a településtől északkeletre védettséget élvező tőzegláp található ritka növény és állatvilágával, délre pedig nárciszmező csábítja májusi virágzáskor a látogatókat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az árcsói egykor virágzó fürdő emlékét ma két borvízforrás jelzi. Itt rendezik meg évente, augusztus második hétvégéjén az Árcsói Fazekasvásárt.

Turizmus Korond és környékén — Turisztikai látványosságok

Aki Székelyföldön jár, nem kerülheti el Korondot. A messze földön híres korondi kerámia az itteni “sárkovácsok”, fazekasok mesteri keze alól kerül ki. Az agyagformázás, festés és cifrázás a középkortól nőtt iparággá. Az agyagedények, használati és díszítő tárgyak – egyedi forma és motívumviláguk révén - az Erdélybe látogató számára a legszebb szuvenírek. E mellett természeti ritkaságok, a bajűző és szomjoltó borvíz készteti a vándort itt megállásra.